Adolf Kolping hitvallása, ki is volt ő?
A németországi Kerpenben látta meg a napvilágot
1813-ban. Szülei egyszerű, szegény emberek
voltak. Az elemi iskolában tanítója és plébánosa is
észrevette a gyermek tehetségét, de hiába, a szülők nem
tudták vállalni a magas gimnáziumi tandíjat. Így hát 13 éves korában
cipészinasnak adták. 17 éves korától hét éven át,
mint segéd vándorolt: egyrészt szerette volna
szakmájában tökéletesíteni magát, másrészt arról
álmodozott, hátha talál valahol pártfogót,
aki iskoláztatását vállalná. Nyitott szemmel járt a
világban, és elborzasztotta, amit látott:
erkölcstelenség, jövőtlenség, alkalmatlanság,
lelkiismeretlenség - ez a kép fogadta mindenhol
segédtársai közt a műhelyekben.
Egyre jobban érezte, ő az, aki arra hivatott, hogy tegyen ez ellen.
Elhatározta, hogy pap lesz. Nehezen, de pártfogókra is
talált, s 23 éves (!) korában végre elkezdhette a gimnáziumot.
1844-ben lett a kölni papnevelő intézet hallgatója, s egy év
múlva, 1845. április 13-án pappá szentelték. Első kápláni állomása
Elberfeld, a textilipar egyik fellegvára lett. Ugyanazok a
problémák fogadták itt is, amiket más nagyvárosokban is látott:
gyökértelenség, nincstelenség, erkölcsi sivárság, kallódó
fiatalok. Óriási erővel vetette bele magát a munkába, hogy végre
tehessen valamit azokért, akiknek nemrég még sorstársa volt.
A legényegylet eszméje azonban nem az ő, hanem egy Breuer nevű
jóakaratú tanító fejében fogalmazódott meg: Breuer esténként
ingyen oktatásban részesítette a legényeket, elbeszélgetett velük
problémáikról. Kolping nemcsak lelkes támogatója lett az ügynek,
de meglátta, hogy itt a nagy lehetőség: elterjeszteni a
legényegyleteket szerte az országban, - ez lehet az ifjúság
erkölcsi romlásának megállítója. 1849-ben Kölnbe ment, s
alig egy hónap múlva már a legényegyletek ottani létrehozásán
fáradozott. Kidolgozta a Katolikus Legényegyletek működésének máig
érvényben lévő szabályait, alapelveit.
Az egylet fiataljai számára Kolping hármas célt fogalmazott meg:
- Legyenek jó családapák, mert a család a társadalom lelki megújulásának alapja.
- Váljanak szakmájuk mestereivé, akik tanultak, műveltek és készek az állandó önképzésre. Szeressék és becsülettel végezzék munkájukat.
- Váljanak igazi polgárokká, szerezzenek polgári erényeket, amelyek a hazához és a néphez kötik őket.
- Váljanak szakmájuk mestereivé, akik tanultak, műveltek és készek az állandó önképzésre. Szeressék és becsülettel végezzék munkájukat.
- Váljanak igazi polgárokká, szerezzenek polgári erényeket, amelyek a hazához és a néphez kötik őket.
Természetesen e célokat áthatják a vallásosság, a tiszta
keresztényi élet, és a szeretet eszméi. Az 1850-es években egymás
után alakultak Németországban a katolikus legényegyletek. Sőt, a
mozgalom túllépett az országhatáron, szerte Európában kedvező
fogadtatásra talált. Kolping fáradhatatlanul dolgozott, buzdított
mindenütt a legényegyletek létrehozására. Eredményeit maga
IX. Pius pápa is nagyra értékelte. A rengeteg munka, az utazások
azonban felőrölték Kolping amúgy is beteg szervezetét (ifjúkora
óta tüdőbajjal küszködött). 1865. december 4-én, Kölnben halt meg.
A "legényegyletek atyjának" testét a minoriták templomában
helyezték örök nyugalomra, óriási részvét mellett. Halálával
azonban a legényegyletek nem bomlottak fel szervezőmunkájának
hála, az irányítás mindenütt a megfelelő emberek kezében volt. Az
eszme nem torpant meg, sőt egyre szélesebb tömegeket hódított
meg.
forrás: wikipédia
forrás: wikipédia
Megjegyzések
Megjegyzés küldése