Csíksomlyó 2023

 Utibeszámoló

35 fős csapatunk május 26-án elindult Csíksomlyóra. Balázs András atya jött velünk. Az idegenvezetőnk Miskolczi Endre a Nyugatinál csatlakozott hozzánk. Déva előtt egy durr-defektet kaptunk. Ami egy csodás élménnyé alakult át. Az autóbusszal pont az autópálya azon szakaszán voltunk, ahol két sávos útlezárás volt és nyugodtan le tudtunk szállni a buszról, nem volt veszélyes. Sofőrjeink, gyorsan, csendben kicserélték a pótkerékre, miközben mi atya vezezésêvel imádkoztunk rózsafűzért. A gyerekek is mondtak egy-egy üdvözlégyet meg, aki akart becsatlakozott a tizedhez. Egy nagy körben állva imádkoztunk. Majd ima után Gitta vezetésével cserkészjátékot játszottunk (felnőttek, gyerekek egyaránt). Mindenki tudta, hogy fentről érkezett segítség, hogy semmi bajunk nem lett.

Dévára érve felmásztunk a várhoz és elénk tárult a csodálatos kilátás. 

A romániai települések pont úgy néztek ki, mint ahogy vártuk, az elrománosodott részeken.  Viszont, ahol a magyarság aránya növekedett a települések úgy lettek egyre rendezettebbek. A nagyvárosokban hasonlóan van már minden, mint itthon. Az utak sem annyira rosszak. 

Székelyudvarhely külterületén szálltunk meg Kadicsfalván, Laguna panzióban, Vasas Marikánál. Amikor este tízkor, elcsigázottan megérkeztünk, már várt minket a csoda finom csorba leves, és omlós vadas, no meg kedves, szeretetteljes fogadtatás, mintha csak egy régi ismerőshöz tértünk volna be. 

Tiszta, szép szobák, finom étel és kedves, gondoskodó házigazda és segítői ez utóbbi azért is bizonyított, mert kisfiam lebetegedett reggelre és nem tudott eljönni a szombati búcsúra. Egyik nővérével a panzióban maradt. Marikáék úgy viselték gondjukat, mintha a saját gyerekeik lennének. Külön főzött a fiamnak, ebédre és vacsorára, hogy rendbejöjjön a gyomra. Figyelték merre mennek, mit  csinálnak. A dugó miatt később értünk vissza a szállásra, de a gyerekeket már megvacsoráztatta, mire odaértünk. Ezért is örök hála! Így, melegen ajánlom, ha mentek Székelyudvarhelyre csak Marikához menjetek! 

Másnap mentünk a búcsúba. Endre egy szuper idegenvezető volt, mindent pontosan elmondott, mit együnk, hova menjünk, mit érdemes csinálni, az egész zarándoklat flottul ment a a tanácsait követve. Nagyon hálásak vagyunk őérte is!

A búcsúba becsatlakoztunk a hömpölygő tömegbe. Az az érzés is felülmúlhatatlan, hogy több százezer emberrel együtt, egy hangos  szó nélkül mész a nyeregbe. Nem egy rock koncertre, hanem, imádkozni. Együtt, testvéreinkkel.   Mentünk a magyar zászlóinkkal és a nagy Kolping zászlónkkal. Andrisnak köszönjük, hogy felvállalta és gondjaiba vette zászlónkat! A közösségi élmény mellett, éreztük többször a szentlélek jelenlétét. Verőfényes napsütés volt, néha felhôkkel. Nem esett, pedig egész napra esőt jeleztek. Csíksomlyót kihagyták most az esőfelhők. 

Az áldozásnál több váci ismerőssel találkoztunk. Idén 330.000 ember jött el, hogy együtt imádkozzon pünkösd napján a csíksomlyói szűzanyához és kérje közbenjárását és a szentlélek kiáradását. A nyeregből leérve bementünk a csíksomlyói kegyszobrot megnêzni, miközben a székely tv interjút készített a Kolping zászlót akkor tartó Csabával és András atyával. 

Visszafelé hosszadalmas volt az utunk, a nagy forgalom miatt. A hármas keresztnél is megálltunk. Este nyolcra értünk haza,  finom húslevesre és töltöttkáposztára és palacsintára.

Vasárnap kadicsfalvi templomban kezdtük a napot. Nagy meglepetésünkre nem mi voltunk az egyetlen zarándokok. Voltak Törökszentmiklósról, Ecsédről is. A templomban is úgy fogadtak minket, mintha régi ismerősök lennénk. A templom gyönyörűen felújított. Az atyák, mintha minden héten így hárman miséznének, összeszokott csapatot alkottak. Abban az apró templomban, székelyföld szívében együtt a székely és anyaországi magyarokkal megéltük a szentlélek kiáradását. Együtt énekeltünk a békéért, az egységért a jó istenhez. A himnuszokat mind a hármat (!) (magyar, székely és régi székely) elénekeltük a mise végén. Patakokba folyt a könnyünk. Egy csoda volt. Egy igazi erdélyi csoda.

A vasárnapi programunk tovább folytatódott a parajdi sóbányában. Ahol eltölthettünk másfél órát, a gyerekek és Zsolt felmentek a kalandpályára. Megnéztük az ökumenikus imaházat, amit a bányában alakítottak ki és ettünk egy finom puliszkát az étteremben. 

Majd elmentünk Korondra és Farkaslakára. Korondon az Ilyés fazekasműhelyt látogattuk meg és gyönyörű termékei közül válogathattunk. Farkaslakán Tamási Áron síremlékénél imádkoztunk, énekeltünk. Az emlékhellyel szemben egy nagyon szép kis parkot hoztak létre, étteremmel, árusokkal, ahol meg lehet pihenni. Székelyudvarhelyet az autóbuszról néztük meg.

Este várt minket Marika, gulyáslevessel, rántott hússal, sült csirkecombbal, zöldséges rizzsel, lekváros gombóccal. Hálásak voltunk neki mindenért. Este meg is köszöntünk kis apróságokkal a vendégszeretetet, Endrének a remek idegenvezetést, a sofőröknek a biztonságos utazást. 

Hétfőn reggel indultunk hazafelé. Útbaejtettük Szebent és Aradot. Szebenben egy magyar nénitől kaptunk sok képeslapot, mindenki vihetett magának emlékbe, sőt. Még maradt is bőven. Aradnál elbúcsúztunk Endrétől, majd folytattuk az utat hazafelé. A határon 5 perc alatt átértünk. Itt meg kell említenem azokat a barátainkat, akik úgy vállalták az utat, hogy tudták, hogy utibetegek, ennek ellenére kitartottak! 

A csapat összekovácsolódott. Számtalan dicséretet kaptunk Endrétől és a sofőröktől, Tibortól és Elemértől, hogy örülnek, hogy ilyen csapattal hozta össze őket a sors. Meg persze  a TDM utazási iroda. Ezúton is köszönet Lívinek a szervezésért.

András atyának, hogy minden nap kaptunk egy gondolatot, amit magunkkal tudunk vinni. Köszönjük, hogy jöttél! 

"Óh, én édes jó Istenem oltalmazóm, segedelmem.
Vándorlásban reménységem, ínségemben lágy kenyerem.

Vándorfecske sebes szárnyát, vándorlegény vándorbotját,
Vándor székely reménységét, Jézus áldd meg Erdély főldjét."

Hálát adok a Jó Istennek a családomért, hogy gyerek koromban megismertettek ezekkel a dallamokkal, hogy most együtt tudtam lenni énekben is a közösséggel. 

 Kkm